kertmanufaktúra

2011. május 13., péntek

Macerás szépség: a gyep

Valahogy úgy vagyunk vele, hogy gyep, minden kertbe kell. Gyep nélkül nem érvényesülnek igazán gondosan megtervezett és kialakított virágágyásaink, gyep nélkül nincs egységes összekötő eleme a kertnek, és hát igen, gyep nélkül mifelénk meglehetősen furcsán néz ki egy kert.

Gyep tehát igenis kell a kertbe.

Kell, mert ott lehet jókat focizni a gyerekkel, kell, mert nyugtatja a lelket és a szemet, utóbbival amúgy is igen sok nyughatatlan dolgot látunk nap mint nap. És kell, mert egy szép füves területrész nagyobbnak mutatja a kertet, és kell, mert rendezetté teszi kinti tereinket.

Gyepre tehát szükségünk van.

Első menetben olyan talajréteget kell kialakítanunk, ami biztosítja a fű növekedéséhez szükséges tápanyagokat, átereszti a vizet, de kellően tömör, és felülete leginkább a billiárdasztal simaságára hajaz. Ha területünk gyomos és romos, e használhatatlan felső rétegtől meg kell szabadulnunk. Kis területen ezt egy jóképű kapával is megtehetjük nagyobb felületnél azonban érdemes gyepfelvágót kölcsönöznünk, amivel nagy akkurátusan szőnyegszerűen tudjuk majd felszedni a talajt.

Ha gyepesítendő területünk agyagos, nehezen ereszti át a vizet, legjobb, ha folyami homokkal javítjuk fel. A hiányzó tápanyagok pótlására legjobb az érett istállótrágya, az idevágó szakirodalom így ír: végy 3-5 kilogrammal érett szarvasmarhatrágyát négyzetméterenként. Ha ilyesmi nem terem a környékünkön, vételezzünk porított szarvasmarhatrágyát, és azt forgassuk bele a talajba. Talajunk javítására egyébként nagyszerű a Cofuna, az Alginit vagy a Bentonit is, a jobb mezőgazdasági boltokban tartanak belőlük.

A füvesítésre szánt területen természetesen semmiféle törmelék, kő vagy másféle maradék nem lehet, úgyhogy ezeket nagy akkurátusan mind el kell távolítanunk. Ha ezzel is megvagyunk, egyengessük el a talajt. A módszer: néhány, az idő előrehaladtával egyre hosszabbnak és hosszabbnak tűnő percet szánjunk egy nehéz henger húzogatására, legalább két irányból keresztül kasul bejárva a terciát. A nehéz pillanatokban ne feledjük: olyan felszínt kell kialakítanunk, amelyik asztallap simaságú. Ha nem akarjuk munkákat újra kezdeni, a hengerezéshez érdemes sarok nélküli cipőt felvennünk, különben mi magunk alakítunk ki hullámvasúthoz hasonlatos felületet.

Hanem a fűmag.

Olyat vegyünk, amelyik megfelel annak az igénybevételnek, amire a területet használni fogjuk. Ha Messi stílusában kergetjük majd a bőrt a kölyökkel a füvön, akkor sport keverékre vadásszunk. Ha teraszunkon üldögélve, kezünkben koktélospohárral szeretnénk szemlélődni óraszám, akkor a pázsit keverék kell nekünk. Napos területre napra való, árnyékosra meg némi árnyékot is elviselő fűmagot válasszunk. Fontos azonban, hogy ne higgyünk a csábításnak: bármit is írjanak a csomagolásra, a mélyárnyékban is harsogóan zöld színű füvet még nem találták fel. Ilyen helyre inkább gyeppótló növényeket telepítsünk.

Legkevesebb 3-4 dkg fűmaggal számoljunk négyzetméterenként, a vetést szélcsendes időben végezzük. A magokat ne túl mélyen, egy gereblye fokával dolgozzuk be a talajba, aztán derekunk edzésben tartása érdekében jöhet egy újabb alapos hengerezés. Ha mindent jól csináltunk, és a területet naponta többször is öntöztük, két hét múlva előbújnak az első fűszálak. Néhány hétig ne tervezzünk túl sok házon kívüli programot, ugyanis el leszünk foglalva a naponkénti két, három, esetleg négy öntözéssel. Mindezt figyelmesen, tócsák kialakítása nélkül kell megejtenünk, úgy, hogy a felső talajréteg egyenletesen jusson nedvességhez.
Két és négylábú családtagjainkkal pedig meg kell értetnünk, hogy az első pár hónapban csak nézni szabad szépen gyarapodó füvünket, rámászkálni, rajta megkerülős cseleket bemutatni és csinos kis fadarabokat dobálni az ebnek egyértelműen a tiltott tevékenységek listáján szerepel. Az első nyírással meg kell várnunk, amíg füvünk eléri a 8-10 centiméteres magasságot.

A gyepesítésre amúgy tavasz táján az április és a május mutatkozik a legideálisabbnak, aztán szóba jöhet még az augusztus vége és a szeptember.

Pár hónap múltán tehát szép zöld gyepünk lesz, de hogy ilyen is maradjon, ahhoz rendszeres ápolásra, kaszálásra és mindenféle macerás munkákra van szükség. Merthogy a gondozott, szép füves terület folyamatos, és szép számú feladatot ad a ház emberének vagy éppen asszonyának. De az ápolt gyep látványa, a gondozott szegélyek képe, a kert gyeptől is teljessé váló harmóniája megéri a fáradtságot.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése