kertmanufaktúra

2011. március 6., vasárnap

Terv a lelke mindennek

Az elején ezzel is úgy van az ember, mint egy ház kialakításával. Először csak a konyha, a nappali váza, egy-egy sarka van a fejünkben, talán csak egy hangulat, egy pult, egy bútor. Aztán beugrik egy kép valamelyik lakberendezési újságból, amin azt a tripla méretű, nyitható üvegajtót láttuk, mögötte a teraszt a kerttel. Az ideális fürdőszobához meg az internetről mentettünk el egy képet, ott a mosdó és a csap formája tetszett meg.

A kert ugyanígy épül fel. Apró ötletekből, képekből, megálmodott színekből, illatokból, egy mozgalmas növényfalról, ami lezárja a teret a szomszéd felől, egy kerti sütőhelyről vagy egy homokozóról. És előkerül a nyaraláson lefényképezett pompás pihenősarok, valami ilyesmit szeretnénk. Nem is ugyanezt talán, még a növények is lehetnek mások, csak a hangulata legyen ugyanolyan. A meghittségét szeretnénk a mi kertünkben is, az egymás mellé telepített növények harmóniáját, a látványt, az összhatást. Látjuk magunkat, ahogy ülünk a kerti padon, és vágyunk azokra a percekre, a nyugalomra, a semmittevés és a kert pihentető pillanataira.

Valahogy így.
Lassan, apró részletenként.
Ahogy a folytatás is.

A tervezést magunkkal, a családunkkal kell kezdenünk. Kérdeznünk kell. Kérdeznünk olyasféléket, hogy milyen kertet szeretnénk, mit csinálnánk legszívesebben a kertben, aztán olyanokat is, hogy milyenek vagyunk. Álmodozók, akik sokszor járnak a nagyszülők falubeli gyümölcsöskertjében, akik újra és újra ott ülnek az öreg cseresznyefa alatt, készülve az érettségire… Talán kertészkedők vagyunk, vagy szeretnénk azok lenni, tél végén órákat töltünk a boltok vetőmagos polcai előtt. A kertünkben ültetni fogunk, és lesz egy kis zöldségeskertünk. Vagy zöldségekért inkább a piacra járunk, és a kert nekünk egy tágas füves tér, medencével. Esetleg imádjuk a rusztikus dolgokat, ilyesmiket a kertben is szívesen látnánk. Vagy a házunk modern, a kertünk szintén olyan legyen, modern kerti bútorokkal és egyszerű, minimalista növényzettel.

Az sem árt, ha mindezeket le is írjuk. És ugyanilyen fontos, hogy megkérdezzük a gyerekeket, mire használnák ők a kertet.

Tudnunk kell, mennyi időt szánunk a kert gondozására. Mert egy kert lehet ugyan az általunk felállított szempontoknak tökéletesen megfelelő, de ha hetente több órányi munkát kíván, és nekünk sem időnk, sem késztetésünk nincs, hogy rendszeresen metszőollóval bíbelődjünk, akkor aligha érezzük majd álmaink kertjének.

Gondolnunk kell a színekre, a formákra, a méretekre. A kerti terekre, hogy hol lenne jó a szalonnacsorgató, hol kap elég fényt a medence, nem vet-e árnyékot a teraszra a nekünk tetsző fa, hogy szívesen látnánk-e lepkéket a kertben, hogy mikor legyenek virágzó növényeink. Csak tavasszal és ősszel, mert nyáron sosem vagyunk otthon, vagy folyamatosan, sőt, télen is szeretnénk virágzó fákat és cserjéket.

A tervezés folyamatában ezeken a kérdéseken kell átverekednünk magunkat. Ha mindez megvan, több lehetőségünk is adódik a folytatásra. Papírt és ceruzát ragadunk, mérethelyesen lerajzoljuk a kertet, esetleg elővesszük kertészeti könyveinket és hozzálátunk a tervezéshez. Berajzoljuk a növényeket, a kerti utat, a medence helyét, a fákat, a homokozót, a sütőt, aztán listát készítünk a kerti bútorokról, a növényekről, a szükséges építőanyagokról, mindegyikhez árat is írunk, és nagyjából készen is vagyunk az alapokkal.

Másik lehetőség, hogy az egész folyamatot rábízzuk egy tervezőre.

Ahogy a házat is.

Mert a használható, jó kertekhez is gondos tervekre, összhangra, stílusra van szükség. Arra a pluszra, amit egy kerttervező tud a leírt elképzelésekhez hozzátenni. Egy kertdesigner, ha tetszik. Mert abban a nehezen leírható szóban, amit design-nak nevezünk, ott van a tájtervezés és a kerttervezés is.

És mindkettő meghatározza életminőségünket.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése